sziget first blood

n.-nel ki a szigetre jegyeket átvenni. lúzer koránérkezők még órákat várhatnak
a kapunyitásig, nekünk j.-vel meg a földbe gyökerezik a lábunk, amikor meglátjuk
a sátrat. kábé negyedakkora, mint a múltévi. rendezői jobbról aiesec (két bazi hangfallal
megspékelve - "hát, ilyen játékokat fogunk majd csinálni itt a sátrak előtti szabad-
téren"), balról az IT, ám mellettük meg a bahaai-ok tolják a lemezeket live act.
és még örültem, hogy idén nem a lubavicsi-krshna-vízcsap multikultijában osztjuk
az észt... némi tanakodás és egyezkedés után akcióba lép a doku-központ akciócsoport,
és helycserével dokkolunk az erdőbe nyitva. [kedves szigetépítők! visszás dolog
szelektív szemétgyűjtéssel és zöld gondolkodással a zászlótokon letördelni az útban
lévő élő fák ágait.]

n.-nel körbejártuk a szigetet, sár van, de semmi baj, milliéknél elkapjuk az első adag
tejbegríz végét. félkészület, hangpróba, ismerősök kutatása, jópofizás.

később f. ugrik be a jegyéért, majd befut tesóm is, és elhúzunk a pótkulcsba a
(részemről kevéssé) szokásos kanmuriba. vajon mi a f@szért kell két csirkemellel
és zöldséggel töltött pitára 1 órát várni?? lassulás rulez. csak nem, amikor egész
nap nem bírtam semmit enni, és amikor végre.

i.-nél zárul az éjszaka, döbbenetes dolgokat mesél, még mindig nagyon jó vele
beszélgetni, de nem maradok nála. tán csak lélekben.





everyday night fever. happy hours.