már csak hűlt ujjnyomok
alvadt viaszgödre mondja
élt időnk légbőlkapott kincs
száz lakat zárta száján
halvány mosoly bújt tán
szélborzolta lenge tincs
mögül néma szempár ragyog
már gondtalan e kései órán
játszik a gondolat velem...
egy szikrát még kérlek!
egy percet még adj nekem!
míg kezei kósza játékát
féltő csendben figyelem.

már nem mozdul.