(nem kérdeztem meg természetesen). megfelelő idő, tér, hely és az ő hiányuk.

viszont kaptam tegnap régi találkozástól (c.-vel (aki már nincs) mentünk debrecenbe okosmondani, amikor) szépet, ma meg mégszebbet levélben (utóbbi íme):

"mondd, mit akarok, miért nem tudom, mi az, és miért akarom? miért, hogy ha
kérdezek, a szavaim lehullanak a lábaim elé, mintha saját árnyékommá lennének,
az árnyék pedig mintha egy a kövekkel, amikre vetül... odakinn van-e még a
kívül, és idebenn van-e a bent? miért érintem meg egy fa kérgét, hogy
beleborzongjak a vonalak kusza rendjébe, és magába rántson az idő, amire mindez
adva volt, ha nem olvashatok bennük, ahogy saját arcomat is hiába faggatom.
miért kérdezek, ha nincsenek válaszok, és miért válaszolnak mindig arra, amit
nem kérdeztem sosem?"

[válaszaim nekem sincsenek]