meglehetős inspiratív erővel bír egy ébredés utáni forrózuhany. most éppen a hitről, vallásról, büntető-istenképről, magam-transzcendenciáról, körforgásról, szereplőkről és szerepeik idő-relativitásáról, no és a térképrajzolás művészetéről öltődtek egybe mélyfilozófiai merengések. és még csak azt se mondanám, hogy úgy baromság, ahogy van. hmm.

(az érkező ilyen-olyan karácsonyt! sms-ekre inkább nem válaszolok. azt mégiscsak bunkóság lenne írni, hogy 'kösz, nem tartom', ha meg 'hasonlókat neked is' repülne vissza, az nem lenne őszinte. már amennyiben nem jelezném, hogy nem az én ünnepem. lévén a nagy részük csoportos-sms (kivéve tán, a.-ét, de ő meg úgyis páciens volt, s más nem lett/lesz már), tán nem feltünő, ha no (chain) reaction. különben is napok óta kibaszottul fáj a derekam és a hátam. erre ébredek pár óra alvás után, aztán már csak a forgolódás marad hasogató fájdalmak közepette. a sweet november múlt éjszaka azért nem tántorított el. jó lesz ez.)