velkám hóm ismét! akinek meg inge, vegye magára és boldogat, meg áldottat, meg békességest, meg szeretetteljest, meg ilyesmik. egyébként lesznek azért holnap az előbbiekben nem-érintetteknek is mindenféle jóságok, szabad a vásár! én persze legszívesebben moziba mennék de ez még várat magára.

az ünnep-mivolt nem '95-ben veszett el, az csak az agónia kezdete volt. még évekkel korábban, amikor kórházban töltöttem a karácsonyt, egyedül egy szobában, mert mindenki hazamehetett, de én be voltam csövezve, s mozdulni sem bírtam a két nagy hason át ölelő vágástól. g. behozta a frissen kapott szintijét, és próbált nekem valamit zenélni, de hamar elküldtem őket. ha az ember mozdulni sem bír, nem az esztétikum s műélvezet az első. aztán néhány évvel később már fát se vettünk, kicsit környezettudatilag, tán lustaságból is, s azóta évről-évre fogy e nap jelentőssége. ilyenkor legszívesebben beülök egy autóba és keringek az esti hóesésben (már ha épp' fehérre sikerítik ezidőtájt az utcák magukat) és akkor egy kicsit úgy érzem magam, mint batman. vigyázok az ünneplőkre és boldog vagyok.