az milyen, amikor egy felnőtt hoch-értelmiségi férfiemberről kiderül, hogy hétvégente oda-odabújik nagykorú fia mellé az ágyba, orrával megbökdösve annak hátát, mert annyira magányosnak érzi magát?
és az milyen, amikor áttétes agytumoros férfitől (állítólag) aneszteziológus felesége elveszi a fájdalomcsillapítót, mondván szedje már össze magát, és ne akarjon gyógyszerfüggővé válni? pedig ő jobbára csak beszélgetne és a felhőket nézné.
no és az milyen, amikor híres zongoraművész mindenáron segíteniakarva maga köré pörgeti a világot, s nagybeteg egyszem-hallgatóságának arrogánsan odaszól, hogy csukja már be a szemét, mert a zenét úgy kell élvezni és az ilyen állapotú betegnek az jót tesz? (vajon ha éppen abban a teremben lettem volna, tényleg pofánvágtam volna ezt a faszt?)

[mindegy, az évvel ez is véget ér]

estére meg i. hívott egykorhelyi ex-kollégája házibulijába, no és valami médiamenedzsmentet is emlegetett a telefonban. hétfőre g.-vel egyeztettünk közösebédet, ő is beszélt egy-két új projektről. olybá' tűnik, sodortatom magam az árral, ami megindult a megbontott gáton át. és tényleg.

a forrest called mulu - butterfly
jazzinho - constelacao
sunsoul - so danço [rough version]