ma, kilenc évvel ezelőtt, kábé pont most-tájt. telik az idő. a sebek pedig nem gyógyulnak. vagy csak én kapargatom mindig fel a varrasadó sebszéleket?

utolsó előtti csoportok a gimnáziumban, az egyiken háromnegyedórán keresztül hallgatunk, nem zavartatjuk magunkat s egymást - egyszer majd rájönnek, hogy ajándék egy-egy ilyen short cut a mindennapokban. [disszonáns kognitíve] a másikon csak beszélgetünk, kicsit kiábrándultak, kicsit izgatottak. realisták.

(most már felnézek a tanárokra)