tiéd a megkönnyebült sóhaj
átlényegül múlt órák sodra
lélekszakadva rohan feléd
el nem érhet, csak szállna
kerge röpte reményteli álom
dús kacajjal örvend
mindig a mának,
holnapra nem tekintenek
elcsöppenő olvadt szárnyak.