bizony-bizony, az akaraterő nagy úr. és vajon miért sokkal kevésbé megterhelő rákosokkal dolgozni, mint a rendelőben végigülni a végeláthatatlan esetmegbeszélőket, túldramatizálva előadott esetekről okoskodásokat fül mellett elereszteni, hétvégén bemenni kódolni a kibaszott össznépi (gyk: magyar egészségügy) pontgyűjtö játékbeli lemaradásokat eliminálandó (sőt) és érdeklődést mímelve kétkurvanagypofon-kategóriás kölkök nyavajgására hümmögni biztatón? talán pont ezért. hát így szépecskén, elvágyva.