ne kerteljünk, csúnyán ráfaragtam a napi nyolcórányi nyelvtanulással (persze nyilván nem használt az előttes kevés alvás sem). az idő felét félálomban töltve hallgattam a monoton zúgó projektort, a táncoló porszemek kavargásába bambulva. csak remélni tudom, hogy szerdán befut a hatodik versenyző is, hogy egy elegáns(nak nem feltétlenül nevezhető, node) húzással visszaléphessek az ilyes intenzitástól/ból. (ommm)

elfelejövet subliminal overdose, és most ért véget a számvetés első három része. volt, ahol nagyon megfogott, volt ahol kivillant a kisfiús gőg és volt, ahol aha-élményként konstatáltam az élethelyzet adta gondolatdimenzió-hasonulást. pedig az nem lehet, hogy ennyi büszke vér. (veríték és könnyek, esetleg).