homályos

néha feladnám az egészet, de egyszerűbb hagyni sodródni magam. változó színekbe térve ugyanazok az arcok, s néma falak cinkosan kacsintva. oda, vissza, ahol valójában nem is, de voltak pillanatok, amikor a létező lehetőségek legjobbikaként tűnt fel - majd el hamarosan. túl sok minden kötődik oda, túl sok ami elveszhet. persze akkor tán nem is volt annyira. erre kell menni.