na ismét a fedélzeten (egy időre). elmentem végre kontrollra... jól behazudtam, hogy három hónapig ösztöndíjjal voltam Izraelben (azért remélem, télleg leszek kint annyit és úgy :) mert egyszerűen nem volt pofám megmondani, hogy paráztam jönni... meglepően jól fogadta Török doki. az eredmények mindenesetre lehangolóak... 14-es hematokrit, úgyhogy úgy is indított, hogy nem engedne haza. aztán végülis abban maradtunk, hogy hétfőn reggel 8-ra bemegyek, kapok aznap két egység vért (hajrá 0 RH+), aztán majd kedd reggel meglátjuk hogyan tovább. talán lehet ambulánsan is intézni (nem is tudom, mi lenne a jobb). végülis qrvára nincsen kedvem dolgozni...

jófejek a fiúk-lányok, többen is kérdezték, hol/mikor lehet látogatni. mondjuk nem tudom, hogy szeretném-e, hogy ott és úgy lássanak. Ildivel beszéltem, azt ígérte (khm...), hogy a hétvégén meglátogat. hoz valami filmet (ajjajj :) is. Hát, nem tudom...

mindenesetre hazaféle jól bevásároltam. antibiotikum a gyógyszertárba (vettem volna búzafű-lötyit is, de kissé drága volt), aztán kis paradicsom, banán, snidling meg egy jó adag kefír és joghurt. kaja mindenesetre most van itthon, bár az ásványvizem elfogyott.

nem tudom, hogy elmenjek-e a délután az élőtérkép modellezés-főpróbára. Rita sajna hazautazott Nyíregyházára, de néhány ismerős - elvileg - lesz ott. hmm, majd ad hoc.

*******************************************

azon gondolkodtam el amikor meghallottam az eredményeket (ja közben Kuvaitvárosban rakéta vagy bomba robbant, lassan eszakalálódik a helyzet, f@sza... viva la CNN!), hogy félek-e a haláltól? azt hiszem nem. a csúcson kell abbahagyni. ha így alakul, remélem menni fog.