alter.ego.creative.

csendesre sikerült végül a tegnap este, gyertya, tilos, kucorgás (qrvára húz az ablak, azzal is kell még valamit kezdeni), helyrerakása a dolgoknak csendesen. és akkor villant belém, hogy ez az, ami hiányzott. a tartalomhoz a forma, amibe kiönthető és megtartja cizellálva az időt, szóval a megállók. elgondolkodni pt-n, felidézni, hogy mit adott, hol találom mostani magamban az ő hatásának nyomát, hogy megőrizhessem és így (talán) továbbélhessen (még) [megtaláltam]. eszembe jutott egy néhány évvel ezelőtti konferencia, amit még szervezőként pörögtem végig (szer nélkül tisztán módosítva állapotot tudatilag), és popper péter nem érkezett meg egy kerekasztal-beszélgetésre. elkezdték nélküle, mi meg izgultunk és vártuk. végül befutott a kutyájával és fáradtan csillanó szemekkel közölte, hogy most inkább hazamenne, megetetné a kutyust, mennek a dolgok nélküle is. abban a pillanatban dühöt éreztem, de így visszagondolva tudom, hogy mennyire igaza volt. elmondta már az elmondhatót többszörösen is, nem tartozik már senkinek semmivel. a hozzá ragaszkodó állaton kivül, mert őróla gondoskodnia kell. a többiek pedig tanuljanak meg - és merjenek gondolkodni. s valahogy tökéletesen át tudom érezni azt, amit ő akkor megélhetett [vélem], és örülök neki, hogy nem tartozom már senkinek semmivel, nem függ tőlem senki - s én se senkitől. ettől aztán minden végtelenül egyszerűvé válik.

[... ltj bukem: undress your mind ... - csak mosolyog, csak mosolyog]