eklektikában régen voltam télen-nyákban, ilyenkor valójában eléggé nemszeretem hely. tömeg, nyafogó hangú, fejhangón mosolygó butalibák a mellettünk lévő asztalnál a pofánkba mászva, melegen hozzák a bort és hiába jólneveltek a fiúk, hogy amíg eszem, nem gyújtanak rá, mert egyébként vágni lehet a füstöt. az alapzaj meg elnyomja a (nyilván most is, hiszen máskor mindig) jó zenét. az ilyen helyzetekre mondta egy előző életünkben tán b., hogy "ez is megvolt, mégsincs este". azért i. komát elkísérem még a szódába, majd egy kellemes félórás hazaséta & window shopping. mert megérdemlem.

most meg, ahogy olvasom isoldét eszembe jut, hogy ezért talán nem is kellett volna elutazni. úgy látszik, mégsem vagyunk annyira lemaradva. (net addikció?? impulzivitás-kontroll zavar. esetleg. e-therapy? a vr személyiségformáló hatásai? állunk rendelkezésre. és a hálózatok, meg a virtuális csoportfolyamatok. hmm.) (még jó, hogy nem csak szakmáról szólnak az ilyen tréningek, úgyhogy mégiscsak jó utazni. sőt. utazni kell. az a természetes állapot.)