RIP_P.T.

v. csak negyedórát késett a délelőtti találkozóról, majd hamarosan kiderült, hogy a. tökéletesen elfeledkezett a temetésről (ideje lenne kiszállni a mókuskerékből - gondoljuk), de kirángattuk egy interjúról és elhúztunk farkasrétre (megy a honda rendesen. na meg a zenegép.) a tanári kar tűrhetően képviseltette magát, tanítványok kevésbé. jobban belegondolva azért annyira nem csodálkozom rajta, p.t. ellentmondásos személyiség volt. (van) v. felidézte, hogy anno azt mondtam róla, hogy "nem vagyok annyira hasraesve tőle, mint ti..." - ez még akkor volt, amikor egyszerűen nem voltam hajlandó (képes) elalélni semmilyen (akár jogos) tekintélytől. (azóta még kevésbé) viszont - szintén azóta - megtaláltam azokat a pontokat a világhoz és a benne élőkhöz és történtekhez való viszonyulásokat illetően, amelyek p.t.-től (is) eredeztethetőek. és ez jó. mert nem jelképekben (hely, kő, elfonnyadt virágcsokrok, felszáradt könnyek) él igazán tovább, hanem nap mint nap bennem (bennünk), ahogy élek és időt adok a találkozásokra és vállalom a kockázatokat egy-egy helyzetben és ahogy kihívás az élet. (szépen, hitelesen és keményen beszélt l. és jó volt őt is látni több év után) ahogy álltunk és hallgattuk a beszédeket, összébbhúzódtunk (egy vérből valók vagyunk, ő és mi), s lassan leszállt a köd.