amolyan vegyesfelvágott, tegnapról még mindig lilulok a gagyizáson (a terranova sok év után végre kijön valami egészen normálisnak tűnő férfikollekcióval, tegnap végre eljutottam, megnéztem, és kézbefogva már csöppet sem tetszik. ha a szín jó, akkor rajta van valami idétlen vasalás, a varrás már foszlik helyenként és különben is csak elefántméretben van. ez hagyján, mert végre találok egy amolyan szo-szo kategóriás egy-próbát-megérhet darabot, erre közlik, hogy ja, kártyával nem lehet fizetni, de a közelben van automata. hát akkor kéremszépen lehet bekapni! nem megyek el az automatához, és maradok a springfieldnél. köszöntem.) ma viszont ott, az ex-bölcsiben aaaanyira nagyon bejött a csapathoz-tartozás élménye, besegítés az ügyeletbe, megbeszélés és aztán közös húsvéti (őőő, naigen, az igazából semmiben hinni [vallás] előnye, hogy két nap eltéréssel lehet széderezni és húsvétozni) ünnepi rántottcsirke (mert ebben a rendelőben mindennap főznek legalább egy levest, úgybizony), és aztán irány az izom-disztrófiás srác. sétálunk a kertben (tolom a kerekesszékét), bámuljuk a szomszéd telken folyó építkezést és beszélgetünk. ráérősen, kizárva a világot. természetes, ahogy megigazítom a lábát, és ahogy bandukolunk meg-megállva, együtt vesszük észre, hogy a föld sötét, a fű zöld és kövér, az árnyékban hűvös van, de arréb már megint süt a nap [megmelegít]. jó volt, nna. köszönöm.

"Csak kétféleképpen élheted az életed. Egyfelől úgy, hogy nincsenek csodák. Másfelől úgy, hogy minden csodálatos." - na kitől az idézet? [a tartalomhoz a forma]