hát ezt is...

lassan másfél éve lakom itt, de ma sikerült végleg felnőni (most vajon mit kéne érezni?). tegnap végre kihívtam egy vízszerelőt, aki laza 10,5k-ért csapot cserélt és bekötötte a mosógépet. ma további 7,4k-ért egy másik szaki megbirizgálta a dög fedélzárját (szeretnék én is ilyen óradíjjal dolgozni...) éééés... van valami megnyugtató a gép duruzsolásában (hangok, melyektől jól érzem magam), ahogy ülök a monitor előtt, por-krumplilevest kortyolgatok és fordítok. szevasz anyu. most már tényleg csak érted megyek (ha), a továbbiakban szó nem lehet kényszerről. [avagy, búcsú az áldozatszereptől]

vannak ilyen szimbolikus pillanatok. tulajdonképpen nem sajnálom, hogy tudom valami konkrét történéshez kötni. néha jól jönnek az irányjelzők. (távolban egy fehér vitorla)