hajnali (ön)ébresztő után jó startot véve ültem az ic-n és bambultam az esőbe (harsogó zöldek a szürke ég alatt) és róttam az önmagukba térő köröket introspektíve. agresszió. félelem. agresszor. áldozat. ki melyiket mikor és miért? mit nyer vele s mit veszíttet a másikkal? [vice-versa] talán, ha nem félnénk a félelemtől. (felszabadít) talán ha mernénk vállalni magunk előtt (is), hogy nem csak áldozatok lehetünk, hogy nem csak a könnyebb út van (fixa). ha lehetne kitörni a kényszerített kollúzióból. (nem akarásnak nyögés?) meddig fokozható az önreflexió? ha már félsz attól, amit látsz magad szemében fürödve, elég lesz? (előre a végtelenen túl) nem a szavak, hanem a közöttük lévő csend. de most csak csöpögnek az esőcseppek, elszaladnak a robogó vonat ablakán ferdén felfelé a semmi ágán, semmitmondó összemosódott betűfoltok roggyant hada nyerne értelmet, de levegőt markol s csak a felejtés kútja csobban sejtőn (kedosim u tehorim)

(lehet, hogy halle berry-nek van a legszebb/szabályosabb fogsora (bulvárhír mittoménhol) de én még olyan gyönyörű, valódi hófehér zománcsort nem láttam, mint ma d.-ét közelről. pécsi lányok. mosolyvillanás)