tegnap[előtt] rekonstrukció a legkedvencebb moziban, a legalkalmasabb filmnéző-felállásban, egyedül. (i.-től tanultam. örökhála. ezért.), lazán munka után mert megtehetem. mintha bikácsy dogma-filmként írt volna róla, de hát nem az - az alkotók szerint sem. (már csak az idő vasfoga miatt sem, hiszen egy évvel később született) a nő kétszer-utánérzés? tény, hogy maria bonnevie ezerszer inkább hosszúlábú gwyneth-nél. (újabban a skandinávok?) és még a hatása alatt vagyok, mikor a szokásos szombat reggeli bögre kávé gőzölög előttem (később még egy gyömbér és az újságok) és beállít v. és látom rajta, hogy valami nem stimmel. próbálom szakszerűen (?), de kollégával (és jóbaráttal) kurvanehéz. talán egy apró lépést mégiscsak, s a cinikus önnyugtatás savanyú íze marad - nem élhetek és dönthetek helyette. [support] a röpke telefonos interjút a rádióban már (szinte) zsigerből (szép véletlen: a kávé mellé éppen a témába vágó cikket olvastam, naprakész vagyok hát és jól informált), építve arculatot egy lehetséges (?) jövőnek [megáll az idő] este g. megtiporva a táncparkett lazalábú ördögének lábát felszisszen, majd lakonikusan közli: ez egy kemény világ. és én a része vagyok. jövő szombaton megnézem egyenruhában, fegyveresen. [móka-kacagás. sátáni]

(egyetértek) [mást nem]