egészen jó próbálkozások, de isolde-nak jár a pirospont. einstein bizony, a jó öreg albert.
nomen est omen: lost in translation - ha valaki megfejti, hogyan sikerült a fordítónak(?) a 'midlife crisis'-t "korróziós válság"-ként, a szofisztikált bulimiás tüneteket pedig anorexiaként ferdíteni, kap egy... hmm...túrórudit? mindezzel együtt - bár a társaság fele "érdektelen"-ként interpretálta a filmet -, scarlett johansson amolyan igazi girl next door, bill murray pedig egészen hitelesen (mintha ismerhetném, milyen is az valójában) hozza a kiüresedett házassága romjain vegetáló sikerember méla spleenjét [burgundivörös] a japánok előítéletes "kifigurázásáról" inkább semmit.
ja, és az incognito-ban majdnem olyan jó a fehér forró csoki, mint a kávészünetben. talán nem mellékes, hogy miben is adjuk fel az elfogyasztásra szánt ételt-italt... (és hogy a passzív dohányzástól már megint úgy kell ébrednem, mintha kísérőként a fél hamutálat is benyaltam volna)