private.blink

"az erdőben egy útelágazáshoz értem, s én a kevésbé jártat választottam, s ez volt minden különbség." (robert frost)

2004/04/13

jól jegyezd meg: a nagy sárga vasalónak mindig előnye van!

nekem tökre bejönnek a dekorált villamosok. ma láttam a jacobs krönungosat, az szdsz kampányolóst meg még egyet, ami szép piros volt (tán maggi?). sok éve linz-ben tetszettek meg igazán a színes villamosok, ott volt rózsaszín meg fekete meg kék - és emlékeim szerint nem reklámoztak semmit, csak egyszerűen színesek voltak és színesek lettek tőlük az uccák is, ahol szaladtak csilingelve - én meg csak álltam nagyra tátott szájjal és olyan vidám lettem hirtelen (szemerkélt az eső), hogy megfogtam k. kezét és sétáltunk tovább kéz a kézben lóbálva nem törődve a bámész pillantásokkal. prágában (évekkel azelőtt) a piros városnéző villamossal robogtunk dombnak föl és le (nem egy 'frisco de szinte), kanyarogtunk hosszan elnyúló gyárépületsor tövében és egy-egy megállóhoz érve dalolt a csengő (kék fények, fényvédő fóliázott ablakok). és gyerekkoromban amikor félóránként elcsörömpölt az ablak előtt a régi (tujázásra termett) rácsajtajából kalauzt lógató 17-es [filmélmény] (judit néni, németórák kedd esténként éveken át, beprotezsáltam a kareszt is, énekelni kellett (oh tannenbaum) és magoltam csak magoltam a szavak és olvasmányok heti penzumait, néha nem mertem kikéredzkedni wc-re, és volt, hogy nem bírtam tartani (szegény utánam következő tanítvány vajon mire gondolhatott a nedves székre ülve?) de soha nem szólt rám j. néni (aki talán nem is volt kislány kislánykorában), hogy ejnye kisfiam, csak nézett a sötétített szemüvegén át ajtónyitáskor (guten tag tante judit) és éreztem, hogy hosszú óra előtt állok (cipő le, papucs fel) a félhomályos biedermeier lakásban, az ablak alatt álló kisasztal kékes körtéjű piros kislámpájának fókuszában róva az új szavakat szótárfüzetem oldalaira s formálva egy gyalázatos nyelv rámkényszerített [rekonstrukció] szavai mint akkurátusan kihegyezett grafitceruzája koppanásai, a radír surrogása és a szorongás, hogy a múltkori 3-as alát vajon sikerült-e kijavítanom (eleinte kevésbé, aztán az évek során ráéreztem). aztán egyszercsak - tán 1990 szeptemberétől - nem mentem többet. rendszert váltottam.)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal