g. esküvője közben egy kérdés kristályosodott ki bennem: hová tűnt ő maga ebben a kapcsolatban? és egy tény: gyűlölöm a hittérítőket. korábban, délután, még indulás előtt kimentem a temetőbe. volt miről beszámolni, évek óta nem jártam ott. ahogy álltam a romló sír előtt, és sorjáztam a történéseket, rájöttem, hogy nem ismerhette meg i.-t, most már v.-ről is csak múltidőben tudhat ( ha egyáltalán), nem tudott az újabb egyetemről, a munkákról, a költözésről, kapcsolatok és választások, sok kötetnyi mese a hétköznapokból - mind mind kimaradt. a körülöttem alakuló légüres térről eszembe jutott, hogy vajon ő hogyan érezhette magát egy valami nagyon hasonlóban? a maga köré emelt falakat nemcsak én voltam gyáva lerombolni (hiszen a falakat önmaga védelmére rakja az ember, nem?) - de én élem át azt, hogy milyen keskeny a mezsgye óvás és gát között. s hogyha a légürített tér gátak közé szorul, nem telhet meg új dolgokkal (emberek, tevékenységek, gondolatok). és ezt így hogy?

(9 nap)