a helyzet fokozódik. g. hívott délelőtt, nem lehetne-e átrakni az időpontomat néhány nappal későbbre, mert szeretné, ha ott lennék az esküvőjén. mire én kifejtettem neki, hogyha most nem megyek be, akkor cseszheti a t. orvostudomány (is, rögtön utánam), mert később már nem. (ugye-ugye, info-seeking) gondoltam, adjunk még egy pofont a szarnak, felhívtam dokimat, hogy tuti, hogy kell-e, és esetleg netántán mi lenne ha halasztanánk néhány napot, mert. mire ő: "kiváló, úgyis hívtam volna, mert a jövő héten németországba utazom, legyen 23-a". [legyen] ha már, azért megkérdeztem tőle ezt-azt a cvk-(mellék)hatásairól, meggyőzött, hogy ez a kisebbik rossz. ill. egyebek hosszabbtávon várhatóak. fogom én még átkozni magam ezért az egészért, amikor lázban fetrengek és elönt a hányinger. vagy más.

(még mindig nem voltam egy árva koncerten sem a szigeten (nem is hiányzik, meló kezdésre be, utána max. millitejbár, de inkább el a naplementébe), ellenben a bringás sorstársakkal már roppant megértően és mindentértő bólintással mosolygunk egymásra a tétován téblábolva hömpölygő embertengerben hullámtörőként egyensúlyozva egy-két keréken. mégis jó.)