olasz lánnyal haladunk, önismerkedik, aha-élménykeres. irodalomkritikus meccsezik, egyik pillanatban arcpirítóan szembedicsér ("feltétel nélküli elfogadást, sőt szeretetet érzek magától, de úgy, hogy mégis steril tud maradni, egy cseppnyi agresszió nélkül"), a következő percben már az anti-pszichiátria bélyegét süti rám [úgy legyen], azért a végére csak elérem, hogy ne érezze olyan felhőtlenül fenemód jól magát. azt nem itt (ott) kell. utána egy gyerekkorban ragadt fél-felnőtt, neki képekben jó beszélni. vissza kell vezetni a szakadékhoz, s megéletni vele a gyerekkort - hogy valódi fölnőtt lehessen. majd egyszer. talán.

beszéltem egy hanggal a joint-tól, valami elindult. (?) de hogy akarom-e ezt az egészet, még mindig nem tudom. ellenben a tegnapi v.-vel átbeszélgetett csoporttal.

csak hogy merre van az erre és miért nem amarra, azt mondja meg valaki.

(g.-vel holnapután együttebéd, megyünk a régi családi vendéglőbe. vajon megismernek még a pincérek?)