miközben klezmer koncert (na meg e. filmforgatása) és a mumus helyett az aktuális háborús film előtt ragadok (vajon hova tűnt 25 perc a moziból az rtl-nél?) v. hagy üzenetet. kéri vissza az anna freud könyvet (őőő, nem volt időm/kedvem/érkezésem [tetszés szerint] végigolvasni, valahogy mindig jött valaki más (marteltől a pi élete [népszerű etológia gondolkodóra hangszerelve], a tüskevár [örök], máraitól az eszter hagyatéka [unalomba cikornyázott szóvarázs], sontag aids metaforái [csakmertazért], a prozac nation [megkésve bár, de] szóval így) ami rendben is van. másrészt pedig közli, hogy j. azt üzeni, jövök neki egy világkörüli úttal - merthogy amerikai zsidók összedobják a lét (ha minden igaz). hoppá. persze rögtön az jut eszembe [nehogy örülj már bazmeg], hogy ez mind szép és jó, node mi van azokkal a nem kevesekkel, akiknek mondjuk nincsen olyan mázlijuk (?), hogy vannak ismerőseik itt-ott? survival of the fittest, ugye. [önbecsapás inkább] - aztán az is lehet, hogy vaklárma. hát így.