valahol a margit-híd előtt tekerhettem, amikor az előttem haladó apa-fia páros közül az idősb merte figyelmeztetni a bicikliúton sétafikáló két aranyifjút, hogy ugyanmár nem itt (ott) kéne. mire az egyik idétlen vihogásban tört ki, tapsikolni kezdett és közben persze be is szólt apukának. aki menetközben kicsit begorombult - de továbbtekert nyomában tízegynéhányéves-forma sarjával. tulajdonképpen teljesen érdektelen epizód, de bevillant, hogyha ezek itt (ott) bunyózni kezdenek, vajon mit csinálok? és hogy egyfelől milyen ijesztő (?) lehet egy gyereknek, ha az apját agresszívnek látja, másfelől azonban ez is része a modellnek. hát ez az, ami nekem kimaradt. és hiába a kung-fu [talán egyszer újra] nem szeretem azokat a szituációkat, amelyekben agresszióként manifesztálódik a frusztráció (?). fight vs flight.