azt nagyon szeretem amikor száguldok a nagyvillámhoz felfelé a szerpentinen, üvölt a zene és hagyom finoman sodródni az autót, persze mindig megfogva az utolsó pillanatban. lefelé még jobb volt, főleg, hogy addigra már fenthagytam az évet [mégse a múltév volt az utsó, pedig akkor erőst úgy festett] az összes történéssel, csalódásnak indult új távlat nyitásával és távlatként indult csalódásaival együtt - lezárt púder-kompakt kontingensként egy játszótéren, a fák között. kedvenc hotelem még mindig az enyészeté, egyszerűen nem is értem, hogy nem lát benne senki üzletet. (délelőtt még sikerült összefutni a villamoson p.-vel, aki mesélte, hogy c.-éknél lesz valami buli, nem megyek-e? enyhe röhögőgörccsel küszködve sikerült kinyögnöm, hogy eszem ágában sincs (furcsán venné ki magát] - különben is holnap reggel be akarok menni haversráccal az mti-be, a térdem is fájdogál, kialszom tán magam. (hogy a jó édes anyukáját az összes kis köcsög petárdával szórakozó baromnak)

kis összegzésül pedig (nincs nagy változás, lám, lassan hagyományokat képzek magamnak)
az év helye: eckermann
az év járműje: bicikli - mi más?
az év olvasmányélménye: primo levi: akik odavesztek és akik megmenekültek (vonaton olvasva különösen javallott)
az év zenéje: lounge-radio.com
az év filmje: lost in translation
az év híre: összeáll a queen.
az év csalódása: i. és v. (külön-külön)
az év legnagyobb faszsága: az ilyen összeállítások.

csók, anyu. HNY, vagy aki amit akar.