ex-főnököm búcsúvacsorájáról hazaérve feltétlen reflexként indul a megszokott program, s a fürdőszobában összeforrva töltött időtlenség mákonya. már belémvésődött minden hajlata, hófehér testének minden négyzetcentimétere. reggel tőle indulok, este hozzá érkezem, s fél éjszakákat töltünk egymásba borulva, hogy hajnalfelé végre levegő után kapkodva pihenjek néhány órát, míg újra indul a verkli. lassan már egy hónapja tart.

(nem. nem étkezési zavar. valamit nagyon nem vesz be a gyomrom. szaniterem, hűséges társam a bajban.)

kollégáknak meg előálltam a farbával, miszerint alkoholt csak ritkán, ha épp olyanom van, a bagó pedig válóok. meglátjuk, mennyi ment át mindebből. én komolyan gondoltam.