merthogy csak azért nem fogok szólni, hogy ne legyen csönd - és hát eseménytelenül telnek a napok a fájdalomcsillapítás-munkahelyen tevés/levés-alvás háromszögben kóricálva. no meg néhány hét múlva költözés, amit még fogalmam sincsen, hogyan fogok kivitelezni. amennyire húzott éveken át ide valami, most legalább annyira taszít el magától. leróva érzem kötelezettségeim területileg, kerületileg s testületileg egyaránt. most már csak magamnak tartozom - s persze ez a legnehezebb, erőm fogytán.

még mindig meglepődöm, amikor rég nem látott emberek felbukkannak, s azt mondják, "egyszer azt olvastam a blogodon, hogy és azóta gondolkozom, hogy felhívjalak-e". hát, ha gondolkozni kell rajta, akkor inkább kösz, ne.

[a f.szom se fog magyarázkodni]

egyébként étvágy híján rákattantam a tematikus gasztronómiai csatornára. bár, az ok-okozati összefüggés nem is biztos, hogy így ebben a formában.