sárgák, narancsok, bordók-barnák, csípős füstbodrokat eregető, dagadt-sárban botladozó sötétedésbe érett áttúra cserépváraljáról bogácsra, hogy helyi borokat kostólgassunk. a borok enyhén jellegtelenek, a helyi negyven+-os populáció mátépéterre vigad az előprogramozott szintis búgó repetitívója mellett (pihentében ugyanazok a számok mennek cd-ről), mi meg belakjuk a táncteret. hazafelé inkább az aszfalton bandukolunk, a nagyvárosi fényszenny nélkülöztén á. az orion-ra tájolja magát, én a göncölszekeret bámulom a tökéletes csendben a tarvágott puszta kellős középén. néha zseblámpa villan vakítón. másnap délelőtt a reggeli világmegváltós beszélgetésből kilépve tenyérnyi zöldet foglaló napkollektorrá válok. apu lassuló szívverése vagyok.