egészen durva élmény volt, ahogyan az elmúlt pár napban elfogyott a nafta, s ma reggelre mintha egy egész bivalycsorda dübörgött volna át rajtam - kábé ennyire voltam képes bárminemű erőkifejtésre. pedig kellett, hiszen intézni kell a hanukaritászt, és aktuális töltés előkészületi fázisát is meg kellett ejteni. utóbbit (kis túlzással) 50 méterenkénti negyedórás pihenőkkel - aminek eredményeképpen viszont a szomszédos hemophilia központ egyik padján mélybarna válligérőhajú, hasonszemű leányzóval találkoztam - már úgy szemről-végről. én éppen egy radiátornak dőlve szorongattam a karomat. aztán eltűnt.

mindenesetre táskafronton bővülünk, elkészült a bringás-musthave, és mobilizálható az alma is a továbbiakban. jó, van aki meg cipőket gyűjt, és akkor mi van? elvégre is megint itt van a kibaszott hanukarácsony. kérek engedélyt behányni.