... és bevallom, egy csöppet para van. hozzászoktam a változatlansághoz (vélt persze, hiszen), hogy magamért felelősséget vállaljak, de csak magamért, bár még túl gyakran hangzik el a 'persze, én voltam a hülye' - magamtól magamnak, majd ez is helyreáll. vagy fejre, de ez lényegileg lényegtelen. már régóta eszembe nem jutott azon tépelődni, vajon mit is kéne éreznem, milyen is lehetne egy (töbszörösen és visszatérőleg) elszalasztott (oder adózzunk freudnak _halasztott, lol) sansz, ha egyszer mégis időben eszmélnék és élnék vele? de a begubózott kényelem (igen, önzés) nagy úr, s marasztalásból is jeles. vagy ahogy az egyszer már elengedett -s mindig meglepődöm, hisz' körülményei nem voltak épp ideálisak (vagy éppenhogy)- s azóta is úgy maradt kormány s egy pár kerék , minden lépés óvatlan játék egy szakadék felett - ami talán nincs is. csak meg kell látni a pallót az űrön át. tán, mint indy trükkje a marék porral. vagy egy jel a jelentés mögött.