túl a tréning felén, már tán némi alappal konstatálhatom, hogy nem vagyok/leszek csoport-junky (sem). elvállaltam, megcsinálom, sőt, ha legközelebb adódik, akkor is szívesen, de az egyéni interakciókat jobb' viselem. hát most ezirányba is sasszézunk néhány (hosszú)lépésnyit, hogy teljesedjen a portfolió pár blue chippel. közben kedves meglepetésként ért, hogy az utoljára december közepetájt' használt kisautó még mindig beindul. használni ugyan továbbra sem tervezem igazán, tehát vagy egy jó szerelőt kell keríteni hozzá rendberakandó némely invalidus komponenst, vagy eladni - jókora buktával. (ahogy jött, úgy el is megy) bő félévvel ezelőtt, amikor halálvártán ágyhozkötve arról álmodtam, hogy veszek egy autót, utolsó esélyként is gondoltam rá - önálló döntési lehetőséget biztosítandó, ha úgy alakul. most, hogy lassan újra működnek a régi készségek, kiderül, hogy ez már nem ugyanaz a világ. változtak az emberek, s mások az álmok. vagy én nem vagyok önazonos egykori magammal. nehezek az ilyen ébredések.