saturday. light. fever.

csillaghomlokúnak nem halványulnak az emlékei, kicsit rakoncátlan, de már nem az a rodeó-trip vele lenni, mint egykor. a nőni valók teszik a dolgukat (kivéve a pusztuló gyümölcsös), megint munkája lesz a tájépítészemnek, és talán a melléképületekre is ráférne lassan egy renova, míg a varjak csak a magasban köröznek.

hajnalra már minden összefolyik, ruhában dőlünk le néhány röpke órára, miután g-vel új szervezetfejlesztési koncepciót fejtegettünk (ő két jeges jagerrel facilitál, én maradok a gyertyafény hipnotikus táncába révülve), felködlik a közeljövő, s lehetséges leendő motivációk pezsgését vélem érezni. egy kis lépés, s ha el nem b@szom, nem csak fogpiszkáló lehet belőle majdan. később [egybefolyik minden], az úton a narancsos catalogue-válogatás basszusai dübörögnek vegytisztán, s csak egy spontán akkurvaanyád-ra futja, amikor az ezüst 320d bmw (frsz: gst-196, aki látja, figyeljen rá) lazán figyelmen kivül hagyja, hogy a körforgalomban nekem van elsőbbségem s bevágva kényszerít fékezésre. az öv megfeszül, a szélvédő sértetlen marad. nem úgy, mint a pár perccel korábbi terelésnél, ahol a piros lada samara vezetőjének lepergett élete filmje. mi lehetett az utolsó gondolata vajon? talán anyu? vagy a biztosítás? ő is egy beállítás azok közül, melyek előhívatlanul bennem maradtak ma, mint a felperzselt hegyoldal, a kőakadállyal lezárt (lezárni vélt?) út a bányába, ahol a fiúk, a kék égbe meredő kopár sziklaorom és a szőke göndörtincses kislánynak az elszálló piros lufit kísérő vágyódó pillantása. néhány portré, néhány totál, csend az élet, ahogy suhanok az őszt idéző lágy fényhídon a piros lufi után.

délután mozi p-vel, új dogma (-szerű, nna) film, ott a helyünk. a filmes örökranglista mellett értelemszerűen létezik egy hasonló színésznőkre is. pl. monica potter, katie holmes és liv tyler, de melléjük mától sonja richter is feliratkozott. persze a hogy szeretsz? nem csak őmiatta jó. egyszerűen azért, mert veled is megtörténhet. mint a piros lada sofőrjével. mint velem egyszer régen majdnem. (szintén piros lada volt) perfect world.

és én is kiváncsi vagyok columbiára. bár tulajdonképpen s egyszerűen: velkám!