mára csak töredékek. kelni délben, reggelire lekváros bukta, egy kis séta kihalt utcák csillogó flaszterén néhány sarok oda, néhány sarok vissza (persze a házból kilépve rögtön ismerősbe botlok, közben támad a szél, állig begombolkozva bújok a puha feketeség széllelbélelt vattamélyébe), délután végre révbe érve érzem magam, ahogy a legkedvencebb közeli mozim plüssfoteljébe húzodva újrapereg a lakótársat keresünk (mozizós hétvége lesz), később szintén nem előszörre a mielőtt felkel a nap (úgy látszik, tényleg utazni fogok messzire messzire), a kettő között viszont egy mennyei forró fehér csoki (közben kis üzleti tanácsadás, mert ilyet is tudok és merek) és számban még mindig a muskotályos szőlő napsütötte lankákat idéző elomló lágysága (meg az a pince, és a hordók végtelen sora egy nyári éjszakán), de máma már nem hasad tovább.

[az adás pedig rendben lement, lesz-e folytatás?]