ettől persze rögtön időutazás, ott vagyunk a.-val a vörösmarty moziban, úgy teszek, mintha lehető legtermészetesebb közegemben lubickolnék [csípi a füst a szememet], ő még dob egy gyors kétbetűs kitérőt (ilyenek a lányok, fontos pillanatok előtt wc a kötelező kör, igaz, néha kifejezetten jó a kis teasing), aztán már csak a színpad előtt a földre kucorodva van helyünk, így még élőbbé válik minden, az áradó hegedűsikolyok, melyek valami gyönyörű szívrengető melódiává forrnak, mint a kezünk és a szánk össze (ott már nem szégyelljük) és száll és felemel és földhöz csap az este - a jó dolgoknak hamar vége van (mint egykori életemben a karácsonyok és a születésnapok) elindulunk hazafelé hozzá, de béna játékba kezdek, amin ő kicsit megbántódik [nem lehettem őszinte], így hajnalban érek haza (énhozzám) (úgy neveltek, hogy lányokat éjszaka egyedül nem engedünk el), még hosszan búcsúzunk a kapujukban a kukák mögé bújva a részegen csörtető divatnácik üvöltözése elől, amikor már pirkad. [nem sokkal később különváltak útjaink. rövidesen felnőttem.]