[back loading]

iskolás vagyok újra, görnyedten kókadozva iskolapadban reggeltől napestig [kis túlzás] hallgatok okosságokat mint ma vszi. aki aranyos, okos néni (nyugdíjas már persze az intézetben) és olyan közhelyparádéval és evidenciarengeteggel szolgál (néha) hogy egy élmény. kedvenceim közé azonban mindenképpen felrovandó a "vica versa" és a "csapjunk a lovak közepébe" ferdítések, melyek hallatán spontán rángógörcsöm támad a szájkörüli izmok tájékán (adekvátabb helyzetben csókolózáskor használandók igen intenzíven). o.-val, egykori izzadós-tenyérrel-várok-rá-a-sarkon képzelt-szerelmemmel is összefutok az egyik előadáson, belegondolva a dolgok menetébe ő nyilván már nem is emlékszik rám. csak egy arc a múltból. [talán] esti vonatozás helyett spontán családterápiába torkolltatjuk a sötétedő parkfeletti tájat g.-vel, hajnalban autóval indulok. [kazettaválogatás]