van bennem valami. él, lüktet és dolgozik, teszi a dolgát, táplálkozik, rombol - így építi önmagát belőlem napról-napra, kitartón zsarnoki magányát dicsekvőn ontja környezetébe. j. szerint nem az a kérdés (mondhatni indifferens), hogyan címkézzük, attól nem változik semmi. szeretem hát magamban gyermekemként, gondolkozom majdani nevén (kislánynak érzem), várandósan kószálok mostantól a világban, várva konkrétumokat, félrehajtva vakító szemvillanásnyi találkozások marasztaló ágcsapásait [mert én megtehetem] szeretni csak azokat, akik megérdemlik (provokáció) kíméletlen örömöt lelve a kíméletlen igazságok hajszolásában s tárgyilagos melankóliájában szürke téli napok közeledtével. (utazás az ismeretlenbe) nem vagyok tükör, ne fürödj bennem, lásd ami jólesik, tedd amit akarsz (nem az érdektelenség, ez a tökéletes szabadság, bármennyire fájdalmas is te is tudod (s hogy te igen, most már én is), csak még egy pohár bort tölts nekem. inkább valami édeset, kérlek. (irigylem a hívőket, legyen az hit vagy szekta, vagy a gammasugárzás hatása a százszorszépekre)

tudjuk, hogy minden és mindenki egy. hacsak nem ez is egy illúzió csupán.