fragrances

nem vagyok egy utazós fajta, s akkor is inkább a természet lágy öle, nagy kékség vagy erdőmélyén esti csendben a pattogó tűz illata és a megroppanó ágak a neszező állatok osonó léptei alatt, de ha ilyeneket olvasok, (mégmégmég!) rögtön odavágyom. talán a [vonzó] yuppie kategóriába beneveznék a chevignon-illattal (végre egy segítőkész és hozzáértő eladó) bár a bulgaritól és a cerrutitól is volt néhány illékony csoda, de az egyszerűsége megfogott, klasszikus forma. a fejillat kicsit erős, de ahogy eltelik az első félóra már kiegészítjük egymást s ez sokáig így marad, nyáron hűsít, télen betakar, univerzális, hasonló mint a korábbi illatöltönyöm, de szikárabb, izgalmasabb, utaztatóbb. mégis, a tengermélyi álom örökké az enyém.