az esetmegbeszélő végére maradnak a konferenciabeszámolók, j. párizsban volt pszichiátriai rendezvényen, de a legfontosabb, hogy újra itt van, és bordó magasnyakú pulóverben ül velem szemben (együtt metróztunk) és mesél. zs. és k. családi erőszak konferencián jártak, kisült hogy készül a zéró tolerancia-elvhű attitűd intézményesülése, amin azért csöppet elgondolkozunk. szóval van az, hogy bűnözőkkel szemben zt - ez oké (most a környezeti változók tömkelegét hanyagoljuk). a családon belüli erőszak is többrétű, mert ugye fizikai bántalmás, szexuális abúzus, lelki terror - hogy szemezgessek a lehetőségek végtelen tárházából. példálóznak ugyan svédországgal, de nekem folyamatosan az amerikai példák jutnak eszembe, ahol a zaklatás már (akár) az óvodások büntethetőségével fenyeget. tiszta sor, hiszen látjuk a terápiás munka tapasztalataiból, hogy majdnem mindegy, hogy egy kislányt "csak" fogdos és simogat a férfirokon/ismerős (mert nem csak az apák), vagy meg is dugja. fokozatok lehetnek, de a traumához nem kell sok. a pofonok nevelői célzattal való alkalmazása (makarenkó élt, él és élni fog) már nehezebb ügy. k. mondja is, hogy azért amikor a gyereke a kossuth téren kirohant két autó közöt az úttestre, akkor bizony helyben lekevert neki egy csattanósat. ezt lehet rossz dolognak nevezni, de egy kisgyerekre talán nem az észérvek hatnak. [jussunk el oda, hogy ne legyen szükség pofozni, naná] a lelki terror (divatjamúlt szóvá lesz a "dorgálni" és a "megfeddni"?) a legkacifántosabb. talán a gondolatrendőrség (mű)intézményét kéne bevezetni, mert lényegében sötét rendszerek diktatórikus árnyát vetítik előre. (miért a menekülés NY-ből jut eszembe?) meglehetős szemforgatás és álságos hozzáállás egy agresszív világban az agressziókezelés meg nem tanítása a gyerekünknek és a 'nicht vor dem kind'-based elhallgatásra szoktatás. mindeközben (s legalább ekkora vehemenciával) a. szerint (ortodox analitikus) arról kéne felvilágosítani a jónépet, hogy a gyerekek nemi szerveihez nem nyúlunk (csecsemőkorban sem!). nem puszilgatjuk, nem simogatjuk, nem huzigáljuk fürdetés közben. [azt azért nyilván nem viseltem túl rosszul, amikor 16 évesen p. - szőke, göndör nővérke - mosdatott egy műtét után. nyúlkált ő mindenfelé, de - mint megbeszéltük- pusztán terápiás célzattal...]