klassz multikulti társaság verődött össze, jobbról angolul, balról németül, kis olasz, francia is ízesít, a '99-es thummerer tréfli (ajvé, córesz) couvéé pedig hoppá. az éjszakán átvonuló nosztalgiavonatra mindenki felszállt (ki önerőből, ki fordítással), központban a szivárvány nagyáruház feledhetetlen (jobban mondva felidézett) széles kínálatával. a patronos rakéta (most jövök rá, hogy anno elszúrtam. nem a plafonhoz kellett volna felügyeskedni, hanem egyszerűen leejteni. t. mesél a tuningolt verzióról, amibe gyufafejeket lehetett tölteni és akkorát durrant hogy). a kosárlabda-játék (mire az összes golyó a helyére került volna, már rég kirázták az újabb lövések). a barna plüssfújt sárgabélű foszlós maci (tényleg szétfoszlott. nem bírta a kiképzést. néhány évnél tovább). a lemezautó (tarolta a műanyag katonákat). a kutyás persely (mackótörés-tréning). a limo (óra alatt suttyomban, hogy végül a kezem ragadt tőle, de mégis. hiszen a többiek csak nézték irigykedve. ők lúzermódra rögtön a szájukba öntötték az üvegből). a robbanó cukorka (ahogy a csukott számban a szájpadlásomat bizsergette, és az agyamban pattogott). meg a márkameggy (ezt még néha most is, ha látom). bizonybizony elmúltak a butaidők, most már nagyok vagyunk és okosok, mi a legkisebb generáció. fölnőttek. még tudunk játszani [akkor vész el az ember végleg] még nem növesztettünk sörhasat. még jólesik a zöldség körítés (ma nem). még tudjuk határainkat. s tudunk átlépni rajtuk [néha kúszva alatta] a jóízlés persze megmarad. mint ez a nap is valahol mélyen.