j. csak suttogni tud, torokgyula vendégeskedik nála, feketében, hozzá bordó sálja kiemeli sápadtságát, annál figyelmesebben hallgatjuk, pogány madonna. holnap kódolós nap lesz, v.-vel problémamegoldót játszunk, mert beígérték nagytesót , aki jön, s ha lát brutálisan lecsap (most őszintén, mekkora álszentség ez az egész kib@szott magyar egészségügyi rendszer úgy ahogy van? moldova szerint a hazai egészségügyben a betegnél csak a gyógyítók vannak jobban lesz@rva.) kvázimelóban SIP-hez érkezünk, nálam már állandósult ez az állapot. kérdés, hogy a stressz meddig facilitál és mikortól fogva számítható distressznek? dúlt estének nézünk elébe, i. haverom ma szülinapos, irány a törzshely, kedvenc mozzarellás, olivás pasta, ezzel meg az azzal. sokkal inkább, mint egy másik, szintén mára datált füstös fülledt energiavámpírokkal telt (apropó: james woods carpenter vámpírvíziójában respect) poszt-szülinapi party.




[ez csak a kezdet]