fakó homályban vak szemgödör
látna fényt s árnyékot
a sarokban megmoccanó test
zizzen a patkányok surranó
neszezése visszhangzik
léptek koppannása, csobban
hitehagyott kődarabként kútkáván
pattanó zajszikra mohalepte odvas
falak hűs vájatában motoszkál,
felkel s végigsimít, hogy hajad szála görbül
könnycseppet hullatva lassan beszáradt
csatorna alján gyűlt vértócsa
körötte hajlongó lidércek
torokhangon kántált jajdala
hangjáték tapintva, szétfoszló ujjaik közt
úszó pókhálóhajó zsákmánya rebben
figyeltelen múlik megosztott terhe,
kipp-kopp, ott vagyunk.