daylight

mivel az odeonban nem van meg a t. által ajánlott 'life as a house' (pedig most ez kellett volna, elvégre van némi aktualitása, lássuk be) és mégiscsak ciki lett volna - eredeti szándékom szerint - freddy prinze jr vagy julia stiles (viva la claire forlani fan club) valamelyik filmjét kivenni [frászt, szeretem], maradt hát sly egyik opusza. az első film, amit multiplexben láttam anno, s bár szólt a dolby b dögösen, de azóta se sikerült megemésztenem az ilyen helyen szokásos látogatói kört és az ő kis szubkulturális jellemzőiket [fight fire with fire] "this film is dedicated to the men and women of the emergency medical services throughout the united states" - és bármilyen szentimentális is, de kezdem érteni az amerikai mentalitást és a nyálasított hálivúdi szkripteket a la hősgyártás (mert kellenek. elképzelem a stohl bucit, mint one and only hungarian hero, ki jön, lát [vasalt szafariingben télvíz és lángtenger idején] és aztán a hepiend, na ja), persze megvan a minden-amerikai-filmben-van-egy-magyar-közreműködő (stunts: peter olgyay. asszem) is. ja, egyébként a film végén hosszan mutatják a két tornyot (örök amerika-kánon). a hősök csak adekvát díszletek közt léteznek. (már ameddig, ugye)