lightyear

úúúúútálom, hogy sötét van még amikor elindulok otthonról, és sötét van már, amikor hazaérek (néha persze ekkorra már világosodik, de az még rosszabb) bent legalább a lángnarancs táncoltatja az árnyékokat a szőnyeg fodrain és az ablakomban lakó növények meredeznek fenyegetőn a szemben lévő autószervíz éjjel-nappal kéklő élvilágító tábláinak hidegsajtolt szórt fényében [az ágyam felett találkozva oltják egymást] néha a tv villódzik, néha egy-egy vakuvillanás és a monitor monoton vonuló szürkecsíkjai (láttam a digigép keresőjében, roppant ijesztő, hogy egész nap ilyenbe meredek) - fényárnyék örök játéka [megint azt álmodtam, hogy kialszik a nap] keretezi közeledő téliálmunk végtelen éjszakáit. és nincs az a szép ződ gyep és a fák és a vadvirágok bódító illatától párálló dzsungel [gyerek voltam, képzelgős] és a nyári záporok kavarta esőáztatta földszagorgia, de még a hófödte marsbéli tájak kietlen s mégis puhameleg téli kertje sem (projekciós fehér vászon) csak a kutyaszar és a kibaszott autóriasztók álomverő visítása [már ébresztőóra se kell] sweet home?