facts. just hard facts.

beletemetkezve szorgos hangyamunkába (miért nem hív vissza, azért mert ügyfél? hb) gyorsan szalad az idő, csak valami torokszorító gombóc marad a reggeli sokkból, jönne kifelé, buggyantana könnyeket, szánalmas én egy kerekedő világban, persze nem hagyom (nem lehet), félrerakom, majd otthon, egyedül keresgélve kiutat privát útvesztőm szűkülő járataiból, ám később inkább fragmentálom kissé a helyzetet és alszom rá egyet (segít, mint mindig) hogy tisztuljon a felszín, oszoljon a füst és maradjon a lényeges, mi látható (most akarom) meg is van, megfogom, szorítom, nem eresztem, az enyém, barátkozunk lassacskán, mert hát elfogadható az ő érvelése is, nem mindig nekem kell győzni [mindig én győzök] tükröt tart hogy fürödjek benne, mint talán csak k. szemében valamikor régen és tényleg mutatja a lényeget, egyszerre csak szétvált az ostoba értlemetlenségek (nevezzük mindennapi életünknek) örvénylő mocsártengere, s marad a kristálytiszta megismerő felismerés - azt hiszem. (folyamatos módosult tudatállapot)

[napi konklúzió: munkaidőben teázóban magadbalépni jó. a kulcsokat kint akaszd fel]