gyorstalpalás, hangicsa sípra, dobra, nádihegedűre
milyen szépet hallottam ma: "centrális maszturbációs fantázia". nehéz lesz überolni. [próbálkozom rendületlen]
(tán) meg is van:
- Önnel szemben kliensei nem tudtak agressziót kifejezni! (riporter)
- Tán érezték törékenységemet. (v.gy. [rip])
a nagy elődök - mondhatnám nagyképűen, de én más utakon járok. szigorúan járatlanokon a jártakat elhagyandó. (kihívom a sorsom egy partira. pro-, kontra-, rekontra.)
mert egy kapcsolatban (legyen terápiás, vagy magánéleti, netán munkahelyi) ha az egyik folyamatosan csak utánereszt, s soha (basszus miért írtam ezt előszörre shoa-nak?? hogy stílszerű legyek: gááz) nem tud nemet mondani, s hogy állj, eddig s ne tovább, akkor bizony nem váratlan s meglepő, hogy a végeredmény egy önmaga határait nem érzékelő, tán hálátlannak is tűn(het)ő, a kapást természetesnek, míg az adást nem létezőnek (sötét dimenziók) megélő valakit sikerül idomítani (drót manökenjéül szórvány érzések áttetsző divatrongyainak). nem tudni megélni a másikat, a minden agressziót elnyelő parttalan "jó"-hoz [éli meg önmagát így] viszonyulni lehetetlen, s némi érzelmi nullszaldóhoz való tendáltatás után menekülésre késztető. tehát: tessék csak nyugodtan nem le/benyelni a kedves barát/-nő/ismerős/kolléga/faszomtudjaki csípkelődéseit, megunt gyenge poénjait, fájó szurkálódásait, és időben és érthetően elküldeni a jó kurva anyjába. megszabandó s kijelölendő (leendő) kapcsolatok kereteit. [border.line]
és ha ezt összehozzuk a lentebb vázolt egymás kezét nem elengedve [le a mindent vagy semmit játszmákkal] üvöltözés kapcsolatépítő koncepciójával, akkor egészen érdekes megtapasztalásokra tehetünk szert. (szer nélkül, tisztán pozitív)
(tán) meg is van:
- Önnel szemben kliensei nem tudtak agressziót kifejezni! (riporter)
- Tán érezték törékenységemet. (v.gy. [rip])
a nagy elődök - mondhatnám nagyképűen, de én más utakon járok. szigorúan járatlanokon a jártakat elhagyandó. (kihívom a sorsom egy partira. pro-, kontra-, rekontra.)
mert egy kapcsolatban (legyen terápiás, vagy magánéleti, netán munkahelyi) ha az egyik folyamatosan csak utánereszt, s soha (basszus miért írtam ezt előszörre shoa-nak?? hogy stílszerű legyek: gááz) nem tud nemet mondani, s hogy állj, eddig s ne tovább, akkor bizony nem váratlan s meglepő, hogy a végeredmény egy önmaga határait nem érzékelő, tán hálátlannak is tűn(het)ő, a kapást természetesnek, míg az adást nem létezőnek (sötét dimenziók) megélő valakit sikerül idomítani (drót manökenjéül szórvány érzések áttetsző divatrongyainak). nem tudni megélni a másikat, a minden agressziót elnyelő parttalan "jó"-hoz [éli meg önmagát így] viszonyulni lehetetlen, s némi érzelmi nullszaldóhoz való tendáltatás után menekülésre késztető. tehát: tessék csak nyugodtan nem le/benyelni a kedves barát/-nő/ismerős/kolléga/faszomtudjaki csípkelődéseit, megunt gyenge poénjait, fájó szurkálódásait, és időben és érthetően elküldeni a jó kurva anyjába. megszabandó s kijelölendő (leendő) kapcsolatok kereteit. [border.line]
és ha ezt összehozzuk a lentebb vázolt egymás kezét nem elengedve [le a mindent vagy semmit játszmákkal] üvöltözés kapcsolatépítő koncepciójával, akkor egészen érdekes megtapasztalásokra tehetünk szert. (szer nélkül, tisztán pozitív)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]
<< Főoldal