és ma megkezdem a hosszú szabadság előtti utolsó három hetemet kvázimelóban (az elmúlt három év alatt egy perc kikapcs sem volt, meg is bosszulta(m) magát). ezt már féllábon is. vagy kerítek valahonnan mankót.

este i. komával az ekiben, boldog névnapot, akit illet - után napi specialitással kényeztetnek, átbeszéljük a teendőket, és kapok búcsúzóul egy latinovits idézetet: "ahhoz, hogy verset tudj mondani, költővé kell válnod". (nem szó szerint, de idézésben soha nem voltam jó.)
apropó: valakinek esetleg nincsen meg véletlenül az "Emlékszem a röpülés boldogságára" c. kötet?
najócsakúgymondtam. csekkolom az antikváriumokat, mert a kölcsönkönyv nem az igazi. ha tetszik, ha mond nekem valamit, üljön ott a polcomon, s gyűjtse akár a port, hallgasson némán, vagy síkitson lapozgató ujjaim után, azt akarom, hogy ott legyen, bármikor levehessem, pergethessem lapjait, s beszívhassam illatát. amióta sikeresen eltűnt néhány szeretem-könyvem, nem adok kölcsön egyet sem. [sajnos, van amikor mégis]