beszélgettünk v.-vel az eckerben (én már túl a szokásos bögre kávén és sajtos perecen, és aktuálisan a média mixen - tehát mondhatni tudatomnál). ütköztettük koncepcióinkat a magánrendelésről (én) és a magánrendelőről (ő). szerintem próbaképpen, tisztázandó szakmai protokollokat de méginkább az együttélés mibenlétét a gazdasági közösség a célszerű tiszta szerződéssel, tiszta keretekkel, szerinte a szakmai közösség jól megismert emberekkel együtt. végülis a kettő tkp egy, csak idői faktort kell adagolni hozzá. ami pedig a párkapcsolatokat illeti a lényeg (talán) a kapcsolati intenzitás. vannak a fontos kapcsolatok (család, szerelem, jóbarát pl.), a fontos de laza kapcsolatok (=alacsony találkozási frekvencia) és a minden más kapcsolat (kábé). a fontosaknál - bár itt a legnehezebb persze - mindenképpen tisztázni kell a határokat, nem fojtani el dühöt, félelmet, bánatot és örömöt, mert ha a másik nem tudja mit vált ki a viselkedése, akkor b@szhatjuk. nem őt (egy idő után), a kapcsolatot. a fontos lazánál, szintén nem árt tisztázni, de itt nyelhető a düh, hiszen az alacsony frekvencia miatt ritkás a találkozás, azt pedig féllábbal is. a minden másnál pedig ki nem szarja le? ha megszakad, hát megszakad. van máááásik. [typical]

(na ennek kábé annyi értelme van/volt, mint az egyetleneim függelékének. azért a mélyén csak van valami. talán)
aztán néztük volna dogville-t, de első sorba nem ülök, hát lett belőle swimming pool. oké ludivine sagnier mellei nem rosszak (én mondjuk nem az ilyenekre bukok, ha már) de a film őőőő. szóval egynek jó. esetleg.


még három nap. no para.