túl az egyetleneim-en, azt kell hogy mondjam, hogy jó volt [sok más között 216-217. o. abszolút riszpekt]. nyilván azért is tetszik, mert az említett szórakozóhelyek kicsit az enyémek is (bár én hozzáttenném az aloét, a komédiást, az eklektikát, a ponyvaregényt és a t-boyt legalább (utóbbi szigorúan csak egyvalakivel (bár egyszer megcsaltam, elvittem oda mást is)), azokon a gólyabálokon (néhányon) én is ott voltam, az élményeink hasonlóak (részemről lényegesen kevesebb alkohol, és a szigeten is inkább dolgozni szoktam (volt)), az erdőst eluraló "hök vezetők"-et (többségükben sajnos) ismer(t)em, dolgoztam is velük egy ideig, aztán a (nem is annyira "csak") szalonzsidózás miatt sürgősen ott is hagytam e kedves testületet. szóval kicsit priváttörténelmemet olvastam a könyvben, a (főbb)szereplők jó része is ismerős (a krisztiánék grill&bográcspartyjai valóban igen jók, dorka és bea is stimmt) (hogy mennyi lökött csaj jár(t) a pszichológia szakra... és ez ráadásul csak a felszíne volt kis belterjes világunknak ott, a kies izabella utca kellős közepén). azt hiszem, hogy a különbség tamás (as himself) és köztem tán annyi, hogy én soha nem is akartam [hmm] végigdugni a fél(??) várost "tapasztalatszerzés" címén, s hamarabb levontam a szükséges konzekvenciákat. részemről azonban a ködös albion helyett valami melegebb égtáj velkám. a gerlóczy marci meg (any info about his second book?) tán mégis visszaülhetne egy kicsit az iskolapadba. vagy legalább spóroljon a fogalmazásgátlóval.